A nagymamám imádja a levendulát. Egészen egyszerűen gyerekkorától kezdve nem tud vele betelni. Rengeteg levendulás dolog van náluk otthon. A minta, a szín, az illat, maga a növény, bármilyen formában a nagymamám kedvence. Persze nagypapám pedig támogatja mindenben. Különleges kapcsolat az övéké, olyan igazi békés, kiegyensúlyozott tartós nagy szerelem. Hihetetlen mennyire tisztelik egymást, soha sem beszélnek egymással csúnyán, mindig mosolyognak ha egymásra néznek, szóval hatalmas példaképek azt gondolom bárki számára.
Most pedig közeleg a nagymamám szülinapja és a papa arra kért, hogy segítsek már meglepni a nagyit, mert neki ennyi hosszú év óta még soha sem sikerült igazi meglepetést okozni neki, hiszen nincsenek titkaik és szinte mindig azonnal észreveszi, ha töri valamin a fejét. Persze igazi boszorkány a nagyi, mondja ő, hiszen azonnal ki is találja, hogy mi lehet a meglepetés. Bár sosem árulja el, és mindig nagyon úgy tesz, mintha nem tudta volna mit rejt a doboz, de ő ismeri már annyira, hogy csak azért csinálja mert nem akarja megbántani és valójában már rég tudta mit fog kapni.
Most viszont szeretne neki egy Levendula vászonkép formájában a régi időkre emlékezni, amikor ment és szedte neki a levendulát vagy épp együtt mentek és szerezték be a gyönyörű színű és még jobb illatú virágot. Én pedig boldogan segítettem neki. Már alig várom hogy átadja ezt a gyönyörű képet a nagyinak. Biztosan nagyon meg fog lepődni és meg is fog hatódni ezen a gyönyörű ajándékon. A nagyi ugyanis semmit sem sejt, és tudom, hogy mivel eddig még sosem sikerült a papának meglepnie, nagyon meg fog ezen hatódni.